vagy
Finnország neve hallatán biztos eszünkbe jut a Mikulás és a szauna. Hiszen az igazi Mikulás, állításuk szerint, a lappföldi Korvatunturin lakik, és onnan indul minden évben karácsonykor híres rénszarvasfogatával a világ összes jó gyermekét köszönteni.
Az észak-európai ország méltán hívható „az ezer tó” országának. Finnország szinte érintetlen természeti csodaként mutatja meg hatalmas fenyvesei között kisebb-nagyobb kristálytiszta tavait, melyek minden Finnországba utazót elkápráztatnak. Az ország területén több mint 180 ezer tó található, melyeket többnyire a jégkorszaki, vastag jégtakaró vájt ki. De nemcsak tavai ejtenek bennünket ámulatba, hanem a híres és egyedülálló sarki fény, vagy a fehér éjszaka is csodálatos látványt nyújtanak. A havas táj rengeteg programmal csábít, lehet hórobogózni, szánon közlekedni, vagy éppen síelni. Aki még ennél is több jeges élményre vágyik, az megszállhat az évente újraépített jégkastélyban (Lumi Linna) is, ami melegedéstől függően egész március-április végéig fogadja a merész turistákat. Mindemellett a városok is rengeteg programmal és látványossággal várnak bennünket, akár télen, akár „nyáron”. A finnek udvariasak, könnyed ámde komoly emberek. Mindennél fontosabb náluk a természetvédelem. Imádják és tisztelik a természetet. Óvják és ápolják, ezt jól mutatja fagazdálkodási tervük is.
Finnország, hivatalosan Finn Köztársaság észak-európai ország, a Skandináv-félszigeten található. Neve finnül: Suomi, svédül pedig: Finland. Szomszédjai: nyugatról Svédország, északról Norvégia, keleten Oroszország, délen a Finn-öböl által Észtország. A felsoroltakon kívül a Balti-tenger, és a Botteni-öböl határolja.
Az ország területe közel 338 000 négyzetkilométer, ezzel Magyarország területének körülbelül három és félszerese. Nemcsak a tavak vannak ezres nagyságrendben, hanem szigetei is, hiszen közel 180 000 tartozik az országhoz. A finn tájkép leginkább az alföldi síksághoz hasonló, bár néhol találhatunk egy-egy kisebb dombot. Legmagasabb pontja a Haltitunturi, mely mindössze 1328 méter magas. Az ország területén található nagy kiterjedésű fenyvesek szinte mindegyike természetvédelmi területen található. Az ország 60%-át egybefüggő erdőségek fedik.
Itt mindenki megtalálja a magának való programot. Lehet kirándulni, kenuval vagy kajakkal evezni a „vad” vízen, horgászni, engedéllyel pedig vadászatra is lehetőség nyílik. Szabadidős és igen színes programok végtelen sora várja a pihenésre, kikapcsolódásra vágyókat, de akik aktívan szeretnék eltölteni az idejüket, vagy éppen családdal érkeznek, semmi gond, őket is rengeteg tevékenységgel várják a finnek.
Finnország állatvilága viszonylag gazdagnak mondható. Körülbelül 70 emlős faj él ezen a vidéken. Rengeteg róka, kisebb, prémes állat, medve, farkas, jávorszarvas tenyészik az északi vidékeken. A rénszarvas észak legfontosabb háziállata, mely vadon él az év legnagyobb részében.
Finnország UNESCO Világörökségi Listáján a következő emlékeket találjuk kulturális kategóriában:
Egy földrajzi érdekesség: Finnország azon ritka országok közé tartozik, amelyek még mind a mai napig növekednek. Az ország területe évente körülbelül 7 négyzetkilométert nő, hiszen a talaj kiemelkedik a tengervízből.
Finnország közel 700 éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött, a kereszténység és Erik svéd király révén. 1808-ban I. Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, ami egy autonóm nagyhercegség lett egészen 1917 végéig. 1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét. A II. világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen. Ezt követte a Lappföldi háború 1944 és 1945 között, amikor Finnország visszavonulásra kényszerítette a németeket az országból.1947-ben és 1948-ban a Szovjetunió egy szerződés aláírására kötelezte Finnországot, amelyek értelmében jelentős mértékű területi engedményeket kellett tegyen.1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba.
„Táplálékuk és ételeik elkészítési módja a lehető legrosszabb.” - állítja Reguly Antal egy tanulmányában. Azóta nagyot fordult a világ a finneknél. A nemesség és a polgárság étkezési szokásai az 1770-es évektől az 1810-es évekig folyamatosan és jelentősen megváltoztak. A finn konyha ízvilága egyaránt ötvözi a keleti (orosz) és a nyugati (francia) elemeket. A helyi hagyományok mellett a félsziget egyedülálló ízlésvilága is hatással volt a helyi ételekre. A hagyományos ételek megmaradtak, ugyanakkor az egészséges táplálkozás jegyében változtak a korral: például a kolbász ma már sokkal húsosabb, és az állati zsiradék helyett növényi olajokkal készítik. Általánosságban az is elmondható, hogy igyekeztek csökkenteni a zsíros ételek arányát, és minél több zöldséget, gabonafélét fogyasztanak. A finnek rengeteg gyümölcsöt, zöldséget esznek, szeretik az egyszerű ételeket.
A reggeli egyre fontosabb számukra, ennek megfelelően igen bőséges. Népszerűek a müzlik, a gabonafélék, a joghurt és a tej. Természetesen a pirítós sem maradhat el, de a kávé és a gyümölcslevek sem. Főétkezés mindig a levessel indul számukra. Utána, mint második, népszerűek a tenger gyümölcsei vagy a különféle halak (füstölt balti hering). Sokféle ízesített sonkát fogyasztanak, és kenyérféléből is nagy a választék. Helyi szokás, hogy egyes húsételeket mézzel és lekvárral fogyasztanak. A húsok mellé általában egyszerű, semleges zöldségköretet kínálnak. Édességként kedveltek a gyümölcsös sült tészták, töltött sütemények, kekszek és a fagylaltok.
