Mozgalmas nyaralás az amerikai álomban – A 66-os út

Tetszik? Oszd meg:

Ha a 66-os útról beszélünk, még azoknak sem a Sásd és Sikonda közötti kétszer egysávos szakasz jut eszébe, akik sosem hagyták el Magyarország területét. A 66-os út fogalom, maga az amerikai álom. És – aki akár csak egy kis szakaszát is végigjárja, annak maga az amerikai élmény.

66_0

Az egész akkor kezdődött, amikor még fel sem találták az autókat. Sőt, az 1860-as években az foglalkoztatta az amerikai kormányzatot, hogy a déli sivatagos területekre nem lenne-e értelme betelepíteni tevéket. És eközben kijelölték azokat a szekérutakat, amin akár az ekhós szekerek, akár a – tervezett – tevekaravánok végighaladhatnak. Amikor aztán megjelentek a gépkocsik, egyre nagyobb igény volt a jó minőségű aszfaltozott utakra. Ezeket nevezték akkor “auto trail-nek”. Számuk még nem volt, csak nevük. A Chicago és St Louis közöttit Lone Star Trailnek nevezték el. Már 1916-ban elkezdték építeni – amikor Európa egészen mással volt elfoglalva, nem az útépítéssel. 1926-ra pedig már annyi út hálózta be az Egyesült Államokat, hogy érdemes volt az egészet egy rendszerbe szervezni és számot adni nekik. Így lett a Lone Star, és néhány ehhez kapcsolódó másik út száma a 66-os.

66_1

Az országok kelet nyugati irányban – Chicagótól Santa Monicáig – keresztülszelő útból a 30-as években lett legenda, álomút. Ezen az úton indultak el ugyanis azok a milliók, akik a gazdasági válság idején a mesés nyugaton keresték a boldogulást. Számukra a 66-os volt az az út, amelyik az amerikai álomhoz vezetett. Nem is csoda, hogy annyian énekelték meg ezt az utat édes-bús balladákban. Az ekhósszekerek helyett pöfögő kisteherautók, buszok vitték az embereket, de a vándorlás éppolyan hatalmas volt, mint száz évvel korábban a Nyugat meghódítása.

A hatvanas évekre aztán a kalandot, új életet kereső fiatalok, a korai hippik indultak ezen az úton a dolgos keletről, a laza Kaliforniába. Színes kocsikkal és virággyerekekkel telt meg az út. Persze közben az Egyesült Államok közlekedési rendszere fejlődött – kiépült az autópálya-hálózat. Amikor átszámozták az utakat és kialakították az “interstate highway-ek” rendszerét, a technikailag elavult 66-osra már nem jutott szám. De a legenda tovább élt. Az államok maguk döntöttek úgy, hogy Historic Route 66 néven felélesztik az amerikai road movie-k legfőbb terepét.

66_7

Így aztán, aki ma végig akarja élvezni az amerikai álmot, nem kell ósdi térképeket bújnia. A Hisotric Route 66 sok helyen szépen jelölve van a hagyományos pajzsos táblákkal – de korántsem mindenütt. Mivel modern útszáma nincs, sokszor jelöletlen. Viszont olyan sokan érdeklődnek iránta, hogy az internetes közösségben mindent megtalál az ember. Mindenképpen érdemes előre tájékozódni, megtervezni az utunkat – hiszen van olyan oldal, ahol kanyarról kanyarra végigvezetnek az úton – ilyen pl a www.historic66.com – vagy letölteni a navigációs alkalmazást a mobileszközünkre, de az is sokat ér, ha bújjuk a fórumokat. Vannak olyan irodák is, amelyek végigvezetnek – akár kocsival, akár motorral az úton.  A 4300 kilométeres út 8 államon és három időzónán halad keresztül. Ha kényelmes tempóban haladunk, körülbelül két hét alatt tudjuk végigjárni. Persze ezt az utat nem arra tervezték, hogy a környék turistalátványosságait érintse – valódi út volt, amely A-ból B-be vezetett, de így is számos látványosságot érint, vagy érinthet. Kis kitérő például a Grand Canyon. De az úton fekvő városok is Amerikai legérdekesebbjei közé tartoznak Chicagótól, a modern építészet szülőhelyétől, a nyugat kapujának számító St Louison át Santa Monicáig.

66_8

Aki teheti, annak érdemes egy veteránautóval végigjárni az utat. Sokkal bulisabb és visszatérhetünk az ősök szelleméhez is. Chicagóban, ahonnan az út kiindul, számos olyan cég van, amelyik kimondottan a 66-os utat végigjáróknak ad veterán kocsikat. Ezek azért fel vannak újítva, gyakran modern motor került beléjük, így attól nem kell tartani, hogy szereléssel telik az egész út. És attól sem, hogy vissza kell majd vinni a kocsit és még két hétig kell utazni ugyanazon az útvonalon visszafelé – a cégek rendelkeznek lerakattal Kaliforniában, elég otthagyni a kocsikat.

66_6

A legnagyobb élmény azonban, aki végigutazik – vagy akár csak egy kis szakaszt bejár mondjuk Chicago környékén -, hogy megismeri az igazi, kisvárosi Amerikát olyannak, ahogyan sosem látná, ha repülővel vagy akár autópályán utazna.  A táj csodái mellett ott vannak a kisvárosi éttermek – elhagyatott, egykor forgalmas gyalogoshidak, benzinkutak.  Az óriás hot dogok, és a hatalmas steakek mellett láthatunk évtizedek óta porosodó autócsodákat, a világ egyik első vasbeton hídját, közben átmegyünk Atlantán, Clintonon és még Libanonon is.

66_9

 


Tetszik? Oszd meg:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.