Két keréken Kanadában

Tetszik? Oszd meg:

Kanadáról annyit mindenki tud, hogy hatalmas, óriási ország, így még autóval is igencsak embert próbáló bejárni. Különösen, hogy vannak helyek – nemrég is írtunk egy ilyenről –, ahová még rendes út sem vezet. Így aztán kvázi hihetetlennek tűnik, hogy azt ajánljuk, aki Kanadát szeretné igazán jól megismerni, az pattanjon két kerékre – pedig igen, lehetséges. És óriási élmény.

A kerékpárút, amin érdemes végigkerekezni, maga is kanadai mértékkel lett mérve. 5000 kilométer hosszú, pedig Kanadában csak egyetlen tartományt, a francia nyelvű Québecet járja körül. Talán ezért is mondják, akik végigjárták, hogy – akárcsak Québec maga – egész Észak-Amerika legeurópaibb részein vezet keresztül. A Route Verte (Zöld út) nagyobb részt jól kiépítetett kerékpárutakon vagy a főutakon kiképzett kerékpáros sávokban halad, de néha bevisz a természet lágy ölébe is; az off-road szakaszokat –  amelyek amolyan kiépített kerékpárösvények –, szintén végig útjelzéssel látták el. A kiindulópont Québec City – Észak-Amerika messze legszebb és legeurópaibb városa. A Frontenac kastélytól indulunk, amely – bár nem éppen középkori – a francia várak hangulatát idézi meg Amerikában.  Ahogy kiérünk a városból, szépen művelt földek és a nagy folyó – a Szt Lőrinc – közé érünk. Olyan bájos nevű városkákon kerekezünk keresztül, mint Cap-St-Ignace vagy Sain-Jean-Porte-Joli. A fehérre festett kis házak közül a templomok csillogó fém sisakjai emelkednek csak ki.  Ahogy  változik a fény, a nagy folyó úgy változtatja a színét – a mélybarnából sötétkékre vált. A békés tájon akár fél ezer kilométert is elkerekezhetünk – no persze nem egy nap alatt. De mindenütt ott vannak a kis vendégházak, fogadók, ahol megszállhatunk – és kipróbálhatjuk a sajátos quuébec-i konyhát. A francia hagyományok az újvilág ízeivel keveredve egészen érdekes világot teremtettek itt. Kamouraskában mindenképpen érdemes megállni – hiszen Kanada egyik legszebb falujának tartják. Utána pedig egy rövid időre érdemes leszállni a nyeregből, és hajóra szállni. A Brandy Pot szigeten áll egy régi világítótorony – ma szálloda. A sziget pedig teli s teli van csodákkal – békés fókákkal, akik a napon sütkéreznek, a lenyugvó nap fényében – innen a sziget fura neve –, konyakszínűvé váló  kis öblökkel.  Az egykori világítótoronyból lett hotelnek kiváló a konyhája is – mindent kínálnak, amit a tenger és a folyó errefelé kínál: főtt homárt és füstölt angolnát.

Ha tovább megyünk hajóval – alig egy óra kompon – megérkezünk a Charlevoix régióba, és itt már ismét két kerékre pattanhatunk. Igaz a táj kicsit merészebb, az utak kanyargósabbak, meredekebbek lesznek – aztán hamarosan meglátjuk az első táblát, ami arra figyelmeztet, itt jávorszarvasok keresztezhetik utunkat. Hamarosan – bár a hegyeken át sokkal többnek fog tűnni – elérkezünk a Sagueray fjordhoz. Ha eddig hamisítatlan nyugat-európai hangulatú tájról beszéltünk, immár Norvégiában járunk. A több, mint 100 km hosszú fjord sötétkék vize felett szinte folyton felhős az ég – sajátos komoran magasztos hangulatot kölcsönözve a tájnak. Az egykor fakitermelésből élő vidék mára nemzeti park. Érdemes lesétálni a partra, sőt egy kis tengeri utat is tenni – a fjordba ugyanis rendszeresen beúsznak a cetek – ez Kanada egyik legjobb bálnamegfigyelő helye.  Innen még északabbra is mehetünk – Sainte-Rose-duNord felé haladunk. Az utat itt már vad gránitsziklák, fenyvesek övezik, tisztavizű patakok, tavacskák mellett haladunk.  Az út végcélja Chambord, ahonnan akár busszal térhetünk vissza Québecbe.

 


Tetszik? Oszd meg:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.