Ahol a madár se jár – kempingezés a sarkkörön túl

Tetszik? Oszd meg:

Milyen lehet az a nemzeti park, ahová egész évben mindössze 75 ember látogat el? Ha van különleges helye a világnak, hát Ivvavik mindenképpen az…

i1

A hely neve a helyi inuitok nyelvén kb. óvodát jelent. A karibuk, a rénszarvasok helyi rokonai ugyanis ezen a tájon szokták világra hozni kicsinyeiket, és azok itt élnek velük, amíg meg nem erősödnek annyira, hogy elinduljanak hatalmas vándorlásukra Alaszka vad vidékei felé. A vidéknek tehát van neve, de sok hegynek, folyónak, tónak nincs. Egyszerűen nem volt rá szükség. Annyira kevés errefelé az ember, annyira kiesik ez a hely a világból, hogy nem volt, aki nevet adjon a tájnak. Sokáig csak az inuitok jártak – nagynéha – errefelé. Aztán – ahogy észak-Kanadában másutt is, olajat, gázt találtak a vidéken, és megindult volna a kitermelés. Ez nem nagyon tetszett az inuitoknak. Így aztán perre mentek, és megnyerték. A területet pedig – amit visszaszereztek -, helyből felajánlották a kanadai államnak, azzal a feltétellel, hogy nem adja oda az olajvállalatoknak, hanem nemzeti parkot alapít rajta. Ez 1984-ben meg is történt. A park azonban mindeddig nem volt látogatható. Most már elméletben az a Parks Canada ajánl olyan utakat (no nem olcsón, 4 nap 2000 kanadai dollár), amiben minden benne foglaltatik. Muszáj is, hiszen sok száz kilométerre van a legközelebbi lakott hely. Inuvik maga is sarkkörön túl van, és alig 3500-an lakják, mégis ez a teljes régió legnagyobb városa. Itt száll fel a Twin Otter, ami a világ végére viszi az utasokat. Mielőtt leszállnak a füves pályára – ami körül a környék egyelten építménye található, a pilótának meg kell győződnie, hogy nincsenek szarvasok vagy éppen grizzly medvék a leszállópályán. Ha nincs, kiengedhetik a masszív füves pályára szánt kereket, és indulhat a leszállás.

i2

i6

Eztán mindenki felveri sátrát, de mielőtt még kezdődne a barangolás a tundrán, mindenkinek végig kell hallgatni a helyi vezető biztonsági útmutatóját. A medvék ugyanis szabadon járnak errefelé, és bizony nem csak a málnára fájhat a foguk. Mindenki kap a Parks Canadától egy medveriasztót – olyan, mint egy pisztoly, de nem lő, csak nagyot durran, amitől állítólag megijed a medve és elfut, és némi jó tanácsot: pl. hogy “ha a medve meg akar enni, küzdj az életedért.” Na ezután már mindenki mehet trekkingelni. A hegyeknek, mint mondtuk, nagyobb részt nincs is nevük. Ha van, azt az utóbbi időben a park őrei adták. Ilyen például a Go Big or Go Home névre keresztelt csúcs. Vannak persze – azért igen kevesen -, akik életvitelszerűen itt, vagy legalábbis a környéken laknak. Az itt letölthető négy nap egyik legnagyobb élménye a vad természet, a hűvös folyók, senki által nem látogatott helyek mellett, éppen a velük való találkozás. A kis csoport, akiknek az ősei is mindig ezen a tájon éltek és akik egyszerűen visszautasították a kanadai kormány ajánlatát, hogy költözzenek be a kisvárosba, máig vadászó életmódot folytatnak. És, ami egészen meglepő, itt ebben a barátságtalan környezetben is képes pusztán a természetből eltartani magát. Vadásszák a karibukat, kifogják a belugákat és nem panaszkodnak, hiszen ez a gyönyörű táj csak az övék. Még akkor is, ha télen néha mínusz ötven fok van. Mert a nyár, ha nem is túl meleg (reggelente nincs több nyolc foknál), elképesztően szép és kellemes.

i3i4

i5i7

i8


Tetszik? Oszd meg:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.